Napi groteszk 2. rész

Egy lakossági bejelentés után a kormányhivatal két hétig vizsgálta, hogy például az Oroszlánkirály -több más klasszikus Disney mese mellett- megkérdőjelezik e a hagyományos nemi szerepeket. Végül arra jutottak, hogy nem volt elég alapos a beadvány.

Belegondolni is szörnyű, hogy milyen káros lehetett gyerekként a szellemi fejlődésemre azt látni, hogy Simbát, az állatok királyát egy hedonista, fingó-böfögő - és még ennél is rosszabb - hímnemű szurikáta -varacskos disznó páros nevelte fel. Ennél már csak a Mulán a rosszabb. Egy lány, aki az idős, beteg apja helyett elmegy a seregbe katonáskodni. Ez felháborító! Neki a tűzhely mellett kellett volna rotyogtatni a bablevest. 

A magyar népmeséknek ezzel szemben pozitív, nevelő hatásuk van. A királykisasszony jegyei című alkotásból például megtanulhatja a gyerek, hogyan legyen igazi férfiember. Bemutatja, azt, hogy furfangosan, hogyan éri el a kondásfiú, hogy a királykisasszony megmutassa neki a meztelen testét vagy azt, hogy teljesen legitim dolog lenyúzni a bőrt a ló lábáról, ha nézeteltérésed támad a gazdájával.

Itt megtekinthető a mese:

https://www.youtube.com/watch?v=xNzKZ4BDDek

 

(forrás:https://index.hu/kultur/2022/01/04/gyermekvedelmi-torveny-homofob-mediahatosag-oroszlankiraly-bejelentes/)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Beszélgessünk a hüvelygomba helyett az alkohol absztinenciáról

Mivel érintett vagyok a kérdésben, gondoltam érdemes lenne erről a témáról néhány keresetlen szót ejtenem. Igen, nem iszom alkoholt még alkalmanként sem. Koccintani kólával vagy gyümölcslével szoktam. Ennek ellenére nem vagyok ellene a mértékkel való alkohol fogyasztásnak. Miért is lennék?! Addig amíg valaki nem küldi ki rókakomát sétálni mellém a padlóra vagy nem kezd el állat módjára asztalokat borogatni, addig nekem semmi dolgom nincs azzal, hogy ki mit gurít le a nyelőcsövén. Sőt, bármikor veszek alkoholt ajándékba családtagoknak, barátoknak minden további nélkül. A tolerancia az én részemről tehát maximálisan megvan. A másik oldalról viszont ez a legtöbb esetben sajnos nem mondható el. Abban a pillanatban, amikor egy társaságban kimondom, hogy “köszi, de nem iszom alkoholt” egyből megáll a levegő és minden szem rám szegeződik, mint amikor temetésen elkap a nevetőgörcs. Ilyenkor általában a következő kommentárok szoktak elhangzani: “csak egy keveset, egy fél pohárkával!”, “ne kére...
További információk

Egy kis evolúciós szösszenet

Nem tudom, hogy miért van az nálam, hogy lefekvés után, hajnalban jön rám az agyalhatnék. A legkülönfélébb random dolgok tudnak ilyenkor az eszembe jutni. Legutóbb például az, hogy 1000 év múlva (de lehet több ezer év is) a modern metropoliszokban élő, a természettől teljesen elszakadt emberek képesek lennének e szaporodni mondjuk az Amazonas őserdőben élő őslakókkal. (Persze ehhez, az kell, hogy rezervátumként fennmaradjon valamennyi őserdő és maradjanak ott őslakók. Továbbá, hogy legyen igény egymással szaporodni...haha :D túl sok a feltétel...) Ez azért érdekes kérdés, mert ugye egy faj addig tekinthető egy fajnak, ameddig a tagjai képesek szaporodni egymással. (Oké, ennél kicsit összetettebb a biológiai faj fogalom, de most maradjunk ennél az egyszerűsített változatnál.) Tehát a kérdés, hogy biológiai értelemben lennének e már olyan távol egymástól, hogy a szaporodás lehetetlen lenne. (Most képzeljük el az ágyékkötőben rohangáló, nyilazó őslakót és a kiborg, tablettákat zabáló, ste...
További információk

Into the Wild – egy film, ami nagyon betalált

Tudnék mondani néhány filmet, ami erőteljes hatással volt rám, viszont olyat, ami túlzás nélkül állítva, része lett az életemnek, csak egyet. Ez pedig Sean Penn által rendezett 2007-es filmdráma, az Út a vadonba . Amikor először láttam a filmet, konkrétan teljesen letaglózott. Próbálom keresni rá a megfelelő kifejezést, de nagyon nehéz leírni azt a csontig hatoló, ledöbbenéssel teli érzést, ami a film megnézése után még körülbelül egy hétig velem volt. Úgy éreztem, mintha egy tükröt tartottak volna elém, és megláttam volna benne saját magam. A film (pontosabban Christopher McCandless ) kifejezte azt, amit én legbelül már régóta éreztem, de kimondani sose mondtam. Vannak emberek, akik nehezen tudnak azonosulni azzal a fajta képmutatással, megfelelési kényszerrel, amit a társadalmunk elvár tőlünk. Azt figyeljük, hogy mit mondanak mások, és hajszoljuk magunkat, hogy előrébb jussunk azon a bizonyos létrán. Ha a szomszéd új autót vesz, akkor nyilván én sem maradhatok le, nekem is 'b...
További információk