Beszélgessünk a hüvelygomba helyett az alkohol absztinenciáról

Mivel érintett vagyok a kérdésben, gondoltam érdemes lenne erről a témáról néhány keresetlen szót ejtenem. Igen, nem iszom alkoholt még alkalmanként sem. Koccintani kólával vagy gyümölcslével szoktam. Ennek ellenére nem vagyok ellene a mértékkel való alkohol fogyasztásnak. Miért is lennék?! Addig amíg valaki nem küldi ki rókakomát sétálni mellém a padlóra vagy nem kezd el állat módjára asztalokat borogatni, addig nekem semmi dolgom nincs azzal, hogy ki mit gurít le a nyelőcsövén. Sőt, bármikor veszek alkoholt ajándékba családtagoknak, barátoknak minden további nélkül. A tolerancia az én részemről tehát maximálisan megvan. A másik oldalról viszont ez a legtöbb esetben sajnos nem mondható el. Abban a pillanatban, amikor egy társaságban kimondom, hogy “köszi, de nem iszom alkoholt” egyből megáll a levegő és minden szem rám szegeződik, mint amikor temetésen elkap a nevetőgörcs. Ilyenkor általában a következő kommentárok szoktak elhangzani: “csak egy keveset, egy fél pohárkával!”, “ne kéresd már magad!”, “beteg vagy?” “legyél már férfi”. (Ez utóbbi a kedvencem. Elgondolkodtató dolog, hogy a férfiasság fokmérője az lenne, hogy iszik e valaki. Ezt ízlelgessük kicsit magunkban…pláne úgy, hogy speciel ez egy nő szájából hangzott el.) Szinte már-már úgy érzi az ember, hogy magyarázkodnia kéne, hogy miért nem iszik szeszt. Ez tulajdonképpen nevetséges is lehetne, ha nem lenne bosszantó. A legjobb viszont, amikor konkrétan rá is kérdeznek, hogy miért nem iszom. Mi a Szűz Mária szent pikulájáért kéne nekem magyarázattal tartoznom bárkinek is ezzel kapcsolatban?! Ha egy vegetáriánus jönne hozzám vendégségbe, akkor nyilván nem fogom cseszegetni azzal, hogy miért nem eszik a kakastöke pörköltemből. “Csak egy kicsit, szopogasd le a szaftot róla”. Az, hogy az alkoholfogyasztás társadalmi norma lett, és már mondhatni elvárás egy társas eseményen sajnálatos a véleményem szerint. Itt ismétlem magam, hogy nem vagyok ellene a mértékkel való alkohol fogyasztásnak, viszont másik embert presszionálni, azért mert “kilóg a sorból” valamilyen módon, számomra nem elfogadható. Én mondjuk szerencsés helyzetben vagyok, mert nem függök külső megfelelési kényszertől, szóval felőlem a pápa is presszionálhatna, hogy igyak, nem érné el a célját, csak maximum felidegesítene. Ennél a pontnál szeretnék megosztani egy idézetet Erich Fromm: Pszichoanalízis és Vallás c. könyvéből:

“…az ember hajlamos a csoport többsége által elfogadottnak tartott igazságot a magáénak vallani; értékítéletét a nyájjal való kapcsolat fenntartása iránti igény, és az elszigeteltségtől való félelem határozza meg.”

Természetesen rengeteg oka lehet annak, hogy valaki miért nem iszik: lehet egészségügyi, vallási, meggyőződésbeli, gyerekkori trauma, valaki szimplán értelmetlennek tartja, nem szereti az alkohol ízét…stb. Lehetne ezekről rengeteget beszélni, viszont úgy érzem, ezzel elkanyarodnék a felesleges szócséplés irányába.