Egy vers és gondolat
Nem áll szándékomban verselemzést írni, a 'mit gondolhatott a költő' dolgot is csak érinteném. Inkább arról írnék, hogy számomra mit jelent ez a rövidke, taoista vers: "Az utolsó felhő is eloszlik, S az égbe tűnnek a madarak. Ülünk együtt, a hegy meg én, Míg végül csupán a hegy marad." Li Taj Po (701-762) Nem olyan nehéz megfejteni, hogy a meditációra gondolt ezekkel a szimbólumokkal: -> madarak és felhők , a negatív és pozitív gondolatok mulandósága, a hegy pedig a tudatosság állandóságát szimbolizálja, amit a meditáció segítségével tudunk elérni. (Tulajdonképpen Li Po a meditációs élményét írta le.) Számomra viszont egy másik értelmezése is van ennek a rövid költeménynek: A mulandóságot fejezi ki, viszont az emberi mulandóságot. Azt szimbolizálja számomra, Horatius-t idézve, hogy: „Halandó létednek tudatában élj.“ (Ez érdekes hasonlóságot mutat egyébként a középkori kereszténység egyik jelmondatával a "Memento mori" -val is, ami lefordítva "