Into the Wild – egy film, ami nagyon betalált

Tudnék mondani néhány filmet, ami erőteljes hatással volt rám, viszont olyat, ami túlzás nélkül állítva, része lett az életemnek, csak egyet. Ez pedig Sean Penn által rendezett 2007-es filmdráma, az Út a vadonba. Amikor először láttam a filmet, konkrétan teljesen letaglózott. Próbálom keresni rá a megfelelő kifejezést, de nagyon nehéz leírni azt a csontig hatoló, ledöbbenéssel teli érzést, ami a film megnézése után még körülbelül egy hétig velem volt. Úgy éreztem, mintha egy tükröt tartottak volna elém, és megláttam volna benne saját magam. A film (pontosabban Christopher McCandless) kifejezte azt, amit én legbelül már régóta éreztem, de kimondani sose mondtam.

Vannak emberek, akik nehezen tudnak azonosulni azzal a fajta képmutatással, megfelelési kényszerrel, amit a társadalmunk elvár tőlünk. Azt figyeljük, hogy mit mondanak mások, és hajszoljuk magunkat, hogy előrébb jussunk azon a bizonyos létrán. Ha a szomszéd új autót vesz, akkor nyilván én sem maradhatok le, nekem is 'bizonyítanom kell', hogy én is megengedhetem magamnak, még akkor is ha hitelt hitelre halmozok. Ha nincs 30 évesen 8 szoba konyhás házikó, kutyával, feleséggel/férjjel + 4 gyerekkel, garázsban 7 személyes kombi, jól fizető állással, akkor már eleve vesztes vagy. Van egy felállított értékrend, ami szerint vezetnünk kell az életünket és ha nem így cselekszünk, akkor a társadalom előbb vagy utóbb kilök magából, vagy te magad leszel kénytelen valamilyen módon kilépni. Megvan persze a lehetősége annak, hogy idővel 'benő a feje lágya' az embernek és ez a fajta idealizmus átalakul, így megfelelő fogaskerékké tudsz válni a gépezetben.

„Olyan sok ember boldogtalan, még sincs bátorsága, hogy változtasson a helyzetén, mert arra nevelték, hogy az életben a biztonság, az alkalmazkodás és a hagyománytisztelet a fő.” Christopher McCandless

Felelőtlen volt e Chris, amikor megfelelő felszerelés, felkészültség nélkül vágott neki az alaszkai vadonnak? Igen, az volt. Önző volt e, amikor szüleit és testvérét hátrahagyva elindult az ismeretlenbe? Lehetséges. A döntéseinek a többségével lehet vitatkozni, viszont a miért-re megvan a válasz: Próbált kilépni, próbált levegőhöz jutni. Chris története leginkább azt mutatta meg nekem, hogy mindig van lehetőség változtatni, van másik út, csak merni kell elindulni. Ehhez pedig nem szükséges az alaszkai vadonba menni.