Egy kis evolúciós szösszenet

Nem tudom, hogy miért van az nálam, hogy lefekvés után, hajnalban jön rám az agyalhatnék. A legkülönfélébb random dolgok tudnak ilyenkor az eszembe jutni. Legutóbb például az, hogy 1000 év múlva (de lehet több ezer év is) a modern metropoliszokban élő, a természettől teljesen elszakadt emberek képesek lennének e szaporodni mondjuk az Amazonas őserdőben élő őslakókkal. (Persze ehhez, az kell, hogy rezervátumként fennmaradjon valamennyi őserdő és maradjanak ott őslakók. Továbbá, hogy legyen igény egymással szaporodni...haha :D túl sok a feltétel...) Ez azért érdekes kérdés, mert ugye egy faj addig tekinthető egy fajnak, ameddig a tagjai képesek szaporodni egymással. (Oké, ennél kicsit összetettebb a biológiai faj fogalom, de most maradjunk ennél az egyszerűsített változatnál.) Tehát a kérdés, hogy biológiai értelemben lennének e már olyan távol egymástól, hogy a szaporodás lehetetlen lenne. (Most képzeljük el az ágyékkötőben rohangáló, nyilazó őslakót és a kiborg, tablettákat zabáló, steril körülmények között élő ember közötti hatalmas különbséget.) Ha már nem lenne lehetséges szaporodás, akkor tulajdonképpen a modern ember nem Homo sapiens sapiens lenne, hanem mondjuk Homo technocritus vagy akármi. Már nem ugyanaz a faj lenne.

Ha tovább gondoljuk, ugyanez történt a majom és ember esetében is, olyan 12 millió évvel ezelőtt. Volt egy közös ősünk, aki még a fán ugrált, majd valamilyen környezeti tényező megváltozása miatt (mondjuk volt egy ku..va nagy erdőtűz) a csoport egyik része úgy döntött, hogy el kell hagyniuk a fák védelmét és a földön kell boldogulniuk. A másik része pedig maradt a fán és belőlük lettek később az emberszabású rokonaink. Mivel a fáról leköltözöttek jobban ki voltak téve a ragadozók támadásainak, ezért kénytelenek voltak kreatívabbnak lenniük a túlélés érdekében. Rájöttek, hogy távolabbra el tudtak látni, ha négy láb helyett két lábra állnak, illetve ha jön a "kardfogú cápamedve", és nincs lehetőség elfutni, akkor érdemes megku..ni egy jó nagy kővel vagy felvenni egy vastag ágat és azzal hadonászni... és szépen lassan megszületett a Chocapic. A lényeg, hogy elkezdtük intenzíven használni az agyunkat, ami sok mellékág után végül elvezetett a Homo sapiens sapiensig. Mivel az evolúció nem lineáris, rengeteg rossz túlélési stratégiát választó rokonunk szűnt meg létezni. (pl.: a neandervölgyiek) Az is tény, hogy az evolúció soha nem áll meg, mi is változunk, ahogyan a külső tényezők változnak. Túl akarunk élni egyszerűen fogalmazva. 

Ami viszont a lényeg, hogy volt egy elég hosszú időszak, amíg, a fákon élő és a földre leköltözött "ősmajmok" képesek lehetek egymással szaporodni, függetlenül attól, hogy melyik hol tevékenykedett. Nem volt túl nagy még az evolúciós különbség. Viszont az idő előrehaladtával ez intenzíven változott, ahogyan nőtt az agykapacitásunk. Aztán valaki a csapatból kitalálta, hogy azok a fán primitívek, velük nem szabad többé párzani, mert beszennyezik az "árja" vérvonalat. Aki még is k..rt a majmokkal, azt megkínálták pattintott kővel. Végül mindenkinek elvették a kedvét, és néhány generáció után, már eszükbe se jutott, hogy velük párosodjon bárki is. Az evolúció is közben szép lassan tette a dolgát és már, ha akartak se tudtak volna utódot létrehozni. 

Milyen jó is ilyeneken agyalni hajnali kettőkor...