Zeneajánló - 10 legnagyobb zenei felfedezésem az elmúlt évekből - 2. rész

3. Tom Waits - "Hell Broke Luce"

Ha kellene választanom egy számot, ami a háború borzalmairól szól, egyértelműen ez lenne az. Eszméletlen módon erőteljes, szürreális videóklipben mutatja be a témát Tom Waits. (Sajnos a videóklipet nem tudtam ide beágyazni, de melegen ajánlom a megtekintését, mert leginkább úgy üt igazán.) Egy amerikai tengerészgyalogosról, Jeff "Luce" Lucey-ról szól a történet, aki 23 évesen visszatérve Irakból  öngyilkosságot követett el a kialakult poszttraumás stressz szindrómája miatt. Véleményem szerint a legerőteljesebb háború ellenes szám, amit valaha írtak. 

"How is it that the only ones responsible for making this mess
Got their sorry asses stapled to a goddamn desk"





4. Heilung - "Krigsgaldr"

Most egy igazán underground dolog fog következni. Heilung egy dán formáció, akik a vaskori (vikingek előtti) Észak-Európába próbálják visszarepíteni az embert a zenéjükkel. Műfajilag leginkább ilyen minimalista dark ambient/ dark folk lenne, sokféle ütős hangszerrel, különleges hangzásokkal. Sok emberbe felmerülhet a kérdés, hogy miért hallgat valaki 10 percig egy számot, amiben zeneileg semmi változatosság nincs, a szöveg pedig szintén repetitív. Hát igen, erre szoktam azt mondani, hogy valami olyasmiért, ami szavakkal nehezen kifejezhető. A hangulatért, az érzésért, valami olyasmiért, ami magán a zenén túlmutat. Az együttes neve egyébként azt jelenti "gyógyulás" (Heilung= Healing)

 


 

 



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Into the Wild – egy film, ami nagyon betalált

Tudnék mondani néhány filmet, ami erőteljes hatással volt rám, viszont olyat, ami túlzás nélkül állítva, része lett az életemnek, csak egyet. Ez pedig Sean Penn által rendezett 2007-es filmdráma, az Út a vadonba . Amikor először láttam a filmet, konkrétan teljesen letaglózott. Próbálom keresni rá a megfelelő kifejezést, de nagyon nehéz leírni azt a csontig hatoló, ledöbbenéssel teli érzést, ami a film megnézése után még körülbelül egy hétig velem volt. Úgy éreztem, mintha egy tükröt tartottak volna elém, és megláttam volna benne saját magam. A film (pontosabban Christopher McCandless ) kifejezte azt, amit én legbelül már régóta éreztem, de kimondani sose mondtam. Vannak emberek, akik nehezen tudnak azonosulni azzal a fajta képmutatással, megfelelési kényszerrel, amit a társadalmunk elvár tőlünk. Azt figyeljük, hogy mit mondanak mások, és hajszoljuk magunkat, hogy előrébb jussunk azon a bizonyos létrán. Ha a szomszéd új autót vesz, akkor nyilván én sem maradhatok le, nekem is 'b
További információk

Az élet értelme, az illúzió fontossága

NEHÉZ TÉMA! HA EGZISZTENCIÁLIS VÁLSÁGBAN SZENVEDSZ VAGY BÁRMILYEN ÉRTELEMBEN ROSSZ A KÖZÉRZETED, KÉRLEK NE OLVASD MOST TOVÁBB! KÖSZI! ...................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................... Merünk e a "függöny mö
További információk

A Vík-i hegyi jeti esete, avagy hogyan születnek a legendák

MEGTÖRTÉNT ESETET ALAPJÁN. A történet egy szép júliusi napon, a legdélebbi izlandi település, Vík (vagy hosszabb nevén Vík í Mýrdal) mellett húzódó hegyvonulat, a Hatta ormára felfelé kapaszkodva veszi kezdetét…de ne szaladjunk ennyire előre. Mivel ez már nem a kezdet, inkább a vég. Talán ott érdemes indítanom ezt a históriát, hogy 8 óra körül felébresztett, valami kellemes kattanás előjátéka utáni ajtónyikorgás, amit utójátékként egy erőteljes fingorásszó zárószáma követett. Rendben is volna ez, végső soron a hostelekben így történnek az ébresztések általában, pláne öt másik emberrel összezárva ez inkább maga a természetesség, semmint rendkívüli esemény. Akinek volt már kollégiumi tapasztalata, annak a hostel már csak ennek a deja vu érzését hozza a felszínre. Ami viszont kifejezetten tudja fokozni az ébresztésnek az ilyen formájú élményét, amikor érzed, hogy kivilágítja valami a retinád. Igen, valaki felhúzza a sötétítő redőnyt. De legyünk megértőek embertársainkkal! Össze kell pak
További információk