Zeneajánló - 10 legnagyobb zenei felfedezésem az elmúlt évekből - 1. rész

Alapvetően zenei mindenevőnek tartom magam, viszont mindig voltak olyan zenei irányzatok, amik előtérbe kerültek számomra hosszabb-rövidebb ideig. Nehéz lenne olyan zenei műfajt mondanom, amiben ne tudnék mondani legalább néhány olyan számot, ami tetszik. (Oké, ez egy kicsit túlzás volt, mert mondjuk a mulatós, techno, black metal vonalakon nehéz dolgom lenne.) Az alábbi listából ez a fajta diverzitás ki fog tűnni. Megpróbáltam összeszedni azokat a számokat az elmúlt évekből, (mondjuk elmúlt 10 évből körülbelül) amikre úgy erőteljesen felkaptam a fejemet. Terveim között szerepel műfajokra/zenekarokra bontva is bejegyzéseket írni a közeljövőben, amint időm engedi, fogok még zenei témájú firkálmányokkal foglalkozni. Akkor nézzük:


1. Eli 'Paperboy' Reed - "Cut Ya Down"

 

Erre a számra, a Far Cry 5 című számítógépes játéknak köszönhetően akadtam rá teljesen véletlenül. Álmomban sem gondoltam volna, hogy 2006-ban jelent meg, mivel annyira hozta a 60-as évek James Brown soul/gospel vibe-ját, hogy eszméletlen. Magáról a számról annyit érdemes tudni, hogy egy feldolgozás, amit legelőször 1937-ben!!! vettek fel a Heavenly Gospel Singers előadásában. Egyébként ezt a klasszikust rengetegen feldolgozták Johnny Cash-től Marilyn Manson-ig bezárólag.

 
 
 
 
 
 
2.  Sublime - "We're Only Gonna Die For Our Arrogance"

 
Eredetileg egy amerikai punk-rock banda, a Bad Religion - How Could Hell Be Any Worse? albumán volt hallható ez a szám, ami 1982-ben jelent meg. Véleményem szerint a  legjobb punk-rock együttesről van szó a Bad Religion személyében, viszont most nem róluk szeretnék szólni. Itt most a reflektorfényt a Sublime reggae/ska punk/surf rock együttesre szeretném irányítani. Ahogyan a Sublime átírta ezt a számot, egyszerűen szenzációs. Ötvözi a reggae/classic rock/punk műfajokat olyan módon, ahogyan előttük még senki. És utánuk sem. Sajnálatos dolog, hogy a frontember, Bradley Nowell heroin-túladagolásban meghalt 28 évesen, 1996-ban. 





Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Into the Wild – egy film, ami nagyon betalált

Tudnék mondani néhány filmet, ami erőteljes hatással volt rám, viszont olyat, ami túlzás nélkül állítva, része lett az életemnek, csak egyet. Ez pedig Sean Penn által rendezett 2007-es filmdráma, az Út a vadonba . Amikor először láttam a filmet, konkrétan teljesen letaglózott. Próbálom keresni rá a megfelelő kifejezést, de nagyon nehéz leírni azt a csontig hatoló, ledöbbenéssel teli érzést, ami a film megnézése után még körülbelül egy hétig velem volt. Úgy éreztem, mintha egy tükröt tartottak volna elém, és megláttam volna benne saját magam. A film (pontosabban Christopher McCandless ) kifejezte azt, amit én legbelül már régóta éreztem, de kimondani sose mondtam. Vannak emberek, akik nehezen tudnak azonosulni azzal a fajta képmutatással, megfelelési kényszerrel, amit a társadalmunk elvár tőlünk. Azt figyeljük, hogy mit mondanak mások, és hajszoljuk magunkat, hogy előrébb jussunk azon a bizonyos létrán. Ha a szomszéd új autót vesz, akkor nyilván én sem maradhatok le, nekem is 'b
További információk

Az élet értelme, az illúzió fontossága

NEHÉZ TÉMA! HA EGZISZTENCIÁLIS VÁLSÁGBAN SZENVEDSZ VAGY BÁRMILYEN ÉRTELEMBEN ROSSZ A KÖZÉRZETED, KÉRLEK NE OLVASD MOST TOVÁBB! KÖSZI! ...................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................... Merünk e a "függöny mö
További információk

A Vík-i hegyi jeti esete, avagy hogyan születnek a legendák

MEGTÖRTÉNT ESETET ALAPJÁN. A történet egy szép júliusi napon, a legdélebbi izlandi település, Vík (vagy hosszabb nevén Vík í Mýrdal) mellett húzódó hegyvonulat, a Hatta ormára felfelé kapaszkodva veszi kezdetét…de ne szaladjunk ennyire előre. Mivel ez már nem a kezdet, inkább a vég. Talán ott érdemes indítanom ezt a históriát, hogy 8 óra körül felébresztett, valami kellemes kattanás előjátéka utáni ajtónyikorgás, amit utójátékként egy erőteljes fingorásszó zárószáma követett. Rendben is volna ez, végső soron a hostelekben így történnek az ébresztések általában, pláne öt másik emberrel összezárva ez inkább maga a természetesség, semmint rendkívüli esemény. Akinek volt már kollégiumi tapasztalata, annak a hostel már csak ennek a deja vu érzését hozza a felszínre. Ami viszont kifejezetten tudja fokozni az ébresztésnek az ilyen formájú élményét, amikor érzed, hogy kivilágítja valami a retinád. Igen, valaki felhúzza a sötétítő redőnyt. De legyünk megértőek embertársainkkal! Össze kell pak
További információk