Macskás tragikomédia

MEGTÖRTÉNT ESETET ALAPJÁN. Képzeld el, hogy éjfél van, békésen fekszel az ágyadon még éppen elalvás előtti állapotban és egyszer csak egy hatalmas puffanás utáni ordításnak leszel fültanúja. Kinyitod a szobád ajtaját és azt látod, hogy muter a földön ül, a konyhapadlón, jajgatva. Fater néhány lépéssel arrébb, a hálószobában az ágyán ülve szitkozódik. Muter körül víztócsa. Próbálod összerakni az eseményeket, de nem egyszerű. Először felsegíted anyád a padlóról, végül kikérdezed. Mint kiderült a víz a macska önitatójából származik, mivel faszányos módon rosszul lett visszahelyezve rá a teteje és a sötétben (mert nyilván éjszaka nem kapcsolunk lámpát, ha ki szeretnénk menni a konyhába) nem vette észre a tócsát a padlón és a járólap+víz elegye okozott egy kisebb csúszást, aminek az eredményeképp a gravitáció végül győzedelmeskedett. Idáig rendben is van a történet, viszont nem érted miért ordított apád. Gondolod, hogy talán csak a puffanásra riadt fel, de nem. Mint kiderült, ő nem a puffanásra riadt fel, hanem a békésén, a lábánál fekvő macska az, aki a puffanásra megriadva végigszalad a hasán, és a fején elrugaszkodva irányt vált úgy, hogy a szekrény tetején kössön ki. Ennél a pontnál érzed, hogy nem fog menni, a röhögést nagyon nehéz visszatartani. Kihátrálsz, a szobád felé, eközben ezt hallod: “Ez a macska fog egyszer megölni.” Ennyi, itt már nem bírod. A röhögéstől könnyesen fekszel vissza az ágyadba. Nem szabadna röhögni, de ez már elveszett.